A helytörténeti gyűjtemény alapjait általános iskolai gyűjtőmunka teremtette meg a 70-es és 80-as években. A Petőfi Művelődési Központ honismereti szakkörének keretében diákok gyűjtötték össze a tárgyakat, melyek az évek során tovább szaporodtak. Az értékmegőrző munkát a művelődési központ szakemberei végezték.
Bicske helytörténeti gyűjteményének látogathatóvá tétele kifejezi a történelmi múlt tiszteletét, értékeink és hagyományaink megőrzését.
A gyűjtemény tárgyanyaga a népi életmód egyes területeiből ad ízelítőt. Használatuk idejét tekintve legnagyobb részük a XIX. század végére és a múlt század első évtizedeire tehető. Díszítményükben és technikájukban a régi hagyományos paraszti stílust tükrözik. A gyűjteményben megtalálhatók a népi életmód jellegzetes használati tárgyai, mezőgazdasági fa- és fémeszközök, néhány ősmesterségi darab, háztartási és használati tárgyak, a népi mesterségek eszközei és termékei, kerámiatárgyak, valamint a népi házi textilipar eszközeiből is néhány darab.
1. Tolókapa és ekék: földmunka eszközök, lovat, ökröt fogtak eléjük.
2. Gyalupad: a munkadarabot az elejébe szorították és a kis padon ülve gyalultak.
3. Préselők: főként szőlőt, de terményt is préseltek nagy kádakban, amelyekre a tekerők (racsnik) segítségével szorították rá a préselőt.
4. Első saroglya és kocsirúd: szekérderekat elölről lezáró rácsszerkezet és a hozzá tartozó rúd, ami elé lovat fogtak.
5. Élező: az elején lévő hasítékba illesztették a kasza vagy kapa vasát, majd az ülőke részről, fenőkővel élesítették a szerszámot.
6. Sütőlapát és kormoló: hosszú nyelű lapáton juttatták be a kenyeret sülni a kemencébe. A kormolóval a kemence belsejében maradt hamut húzták ki tisztításkor.
7. Vonyogó: szénahúzó horgony, hosszú és rövid nyelű változatban is használták.
8. Horgok: bálabontáshoz és marokszedéshez.
9. Három és kétágú szénavilla: kazal és asztagrakáshoz használták.
10. Mosófa: ezzel csapkodták ki a víz nagy részét a mosott ruhából.
11. Szívlapát: egy hagyományos lapáthoz képest ötször nagyobb mennyiséget lehetett vele egy mozdulattal felemelni
12. Kovácskötény: erős, vastag bőről készült védőkötény kovácsok számára. A nagy meleg miatt a kovácsok a lehető legkevesebb ruhában dolgoztak. A bőrkötény a tűzből kicsapódó parázsdaraboktól védte a bőrüket vagy ruhájukat, mert nem perzselődött meg.
13. Daráló: kézi erővel hajtott daráló, terményt (pl: kukorica) daráltak rajta a haszonállatok számára.
14. Tárolóláda: az egyszerűbb, dísztelen, zárható ládákban általában szerszámokat tároltak.
15. Mángorló: mosás után a henger segítségével préselték ki a vizet a ruhákból, illetve kisimították vele.
16. Tiloló: vizes lent aprították rajta, majd textilt készítettek belőle.
17. Cserépedények: eredetileg a falusiak szárítási céllal aggatták a cserépköcsögöket földbe ásott, ágas fadarabra. Manapság főként dekorációs célt szolgának a köcsögfák.
18. Köpülő: tejet töltöttek bele és a hozzá tartozó bottal addig csapkodták, amíg a tej vajjá állt össze.
19. Rokka: gyapjút fontak a segítségével fonallá.
20. Parazsas vasaló: a vasaló belsejébe forró parazsat tettek, az hevítette fel a talpát.
