Bicske történelmét az újkőkor (i.e. V. évezred) óta nyomon követhetjük. A korszak egyik legfontosabb települését a Bicske-Galagonyáson tárták fel a múlt században. Az ásatásokon feltárt leletek között kőbaltát, a talajműveléshez agancskapát, kőpengékből készült eszközöket, valamint agyagból formázott, kiégetett edényeket találtak a kutatók, amelyek a kor ősemberének életmódváltásról tanúskodnak.
A településhez tartozó temető feltárása során idolokat (emberalakot formázó tárgyakat) és vonaldíszes kerámiákat is találtak. Ezek a különleges tárgyak, az égei-anatóliai és nyugat-európai újkőkori kultúrkörhöz kapcsolják a település lakóit.
Az ásatások során kiderült, hogy a Galagonyáson, a dunántúli újkőkor minden fejlődési szakaszában volt élet és település. Bicske, mint névadó lelőhely európai hírű lett a szakemberek körében. A Galagonyáson feltárt tárgyi emlékeket a Szent István Király Múzeum őrzi, azonban 7 darab duplum (másodpéldány) a város tulajdonát képezi, melyek megtekinthetők az ásatásokhoz kapcsolódó fotókkal együtt.
